Az alábbiakban Fischer Ádám alpolgármester 2023. szeptember 3-án elmondott beszéde olvasható, ami Eötvös József születésének 210. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés hangzott el.
Köszöntök mindenkit, aki a mai napon megtisztelte Eötvös József hagyatékát azzal, hogy eljött a városi megemlékezésre!
A mai napon – szeptember 3-án – Eötvös József, Városunk Díszpolgára születésének 210. évfordulóját ünnepeljük. Mint közismert, erre a jeles napra szoktuk felfűzni Ercsi legnagyobb ünnepség-sorozatát, az évek folyamán igazi összművészeti fesztivállá alakult Eötvös-napokat, amit idén 23. alkalommal rendeztünk meg. Azt gondolom, hogy az idei kínálat is igazán színesre sikerült, amiben mindenki megtalálhatta a számítását: megnyitottunk képzőművészeti kiállításokat, volt könyvbemutató, alkotóverseny, részt vehettünk színi előadáson, sportrendezvényen, megnyitott a gasztroutca és természetesen volt zene is minden korosztály számára. Bízom benne, hogy a Város Népe idén is jól érezte magát az Eötvös-napokon, amiért természetesen az Önkormányzat nevében hálásak vagyunk mindenkinek, aki a lebonyolításban részt vett, és szerettem volna bízni abban is, hogy Díszpolgárunk emlékezetéhez méltó volt az idei rendezvény is. Azonban az élet felülírta a köszöntő soraimat, mivel
a szombat esti verekedés és a rendezvény idő előtti lezárása nem csak Eötvös hagyatékához, de az általános társadalmi normákhoz is teljesen méltatlan volt.
Köszönöm a rendőrség, a biztonsági szolgálat és a szervezők gyors és határozott fellépését, amivel megakadályozták, hogy nagyobb baj kerekedjen az esetből. Kötelességemnek érzem, hogy együttérzésemet fejezzem ki a randalírozók helyett is mindenkinek, akinek a szombat esti eseményeket át kellett élnie. Kérem emlékezzenek arra, hogy
Ercsi nem ők, nem a rendbontók, hanem az a többszáz ember, aki kulturáltan, egymást tiszteletben tartva, Eötvös munkásságához méltó módon vett részt az Eötvös-napok rendezvényein!
Eötvös József kultusza ugyanis kiemelkedő jelentőségű az ercsiek számára. Elég csak eljönni ide, Városunk központjába, ahol az Eötvös-téren egymás mellett állnak a róla elnevezett intézményeink, valamint itt található a Vilt Tibor Kossuth-díjas szobrászművész által 1962-ben készített Eötvös szobor is. Mint ismeretes, Eötvös anyai nagyapja, Lilien József ercsi kastélyában töltötte gyermekéveit, a szép emlékek miatt pedig végül Városunkat választotta végső nyughelyéül is. 1871. február 2-i halála után maradványait 1871. február 6-án helyezték a nagyszülők temetkezési kápolnájába. Később a második világháború pusztítása, illetve az azt követő rongálások miatt a család maradványait a feldúlt kápolnából a hatvanas években átszállították erre a térre. A kápolna 2016-os felújítása nyomán azonban a nyugalom és a méltó emlékhely újra biztosítottá vált, ezért nagy
büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy 2021-ben méltó megemlékezés keretében beteljesíthettük a végakaratot:
az 1871-es temetésnek megfelelő módon és útvonalon kísérhettük valóban utolsó útjára Eötvös Józsefet és nagyszüleit, Lilien Józsefet és Szapáry Juliannát. Felemelő érzés volt megtapasztalni azt a sok önzetlen munkát és felajánlást, amit a Város Népe, intézményei és vállalkozói fektettek az újratemetés megszervezésébe és lebonyolításába,
Eötvös alakja tehát valóban képes a mai napig is egységbe kovácsolni az ercsieket.
Azt gondolom mindezek miatt kötelességünk Eötvös hagyatékának ápolása, munkásságának életben tartása. Fontos mindig emlékeznünk rá, hogy
Eötvös tagja volt az 1848-as szabadságharc idején felállt első felelős magyar kormánynak, annak vallás- és közoktatási minisztere volt.
Ezt a hivatalt később a kiegyezés után is viselte. Nagyságára jellemző, hogy elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémiának, illetve a XIX. századi irodalmi élet meghatározó szervezetének, a Kisfaludy Társaságnak is. Kétségtelenül a kor legmeghatározóbb közgondolkodói között van a helye, mégis, Batthyány, Deák, Kossuth és Széchenyi mellett a széles nyilvánosságban halványabban él az emlékezete. Az utóbbi időben azonban valami megváltozott. Az aktuális közállapotok ugyanis szomorú apropóul szolgáltak arra, hogy a figyelem újra Eötvösre irányuljon. Eötvöst ábrázoló portrék terjednek a közösségi médiában egy 1846-os írásából származó idézettel:
„Elbutítani a népet: ez volt a zsarnokság leghatalmasabb eszköze legrégibb időktől – mostanig”
Talán Önök, Ti is találkoztatok ezzel a reneszánszát élő idézettel különböző pedagógus, szülői vagy diákcsoportosulások legújabb jelmondatai között.
„A modern társadalom egyik alapja a tudáshoz való szabad hozzáférés lehetőségének megteremtése. Az, hogy lehetőleg minden gyermek megkaphassa azt az oktatást, amelynek révén a kor követelményeinek megfelelően képzett és művelt felnőtté válhat. Az oktatási rendszer minősége tehát azért is fontos, mert attól függően a gazdaság, a társadalom egészét is új fejlődési pályára lehet állítani.”
Ezek pedig már Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének gondolatai, melyeket az ercsi kápolnánál mondott el Eötvös újratemetésén, aláhúzva elődje oktatásról vallott nézeteit. Eötvös munkásságának legfontosabb pontja ugyanis kétségtelenül a valóban esélyt teremtő, az ország egészét felemelő közoktatás alapjainak letétele.
„Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak, és a pallérozás serkenti fel.”
Ennek megfelelően második minisztersége idején kezdték el kiépíteni az országos iskolahálózatot, a népiskolák számára pedig tankönyveket, szemléltető eszközöket is biztosítottak. Bevezették a tankötelességet, valamint
gondoskodtak a minőségi oktatás legfontosabb feltételéről is: a megfelelő számú és képesítésű tanító képzéséről,
akik számára egységes javadalmazást vezettek be. Az eötvösi alapokon korszerűsített közoktatás később nagyban hozzájárult Magyarország XIX. század végi, XX. század eleji gyors fejlődéséhez.
Eötvös hazánk első közoktatási minisztere volt, születésének évfordulója pedig szinte pontosan a tanév kezdetére esik, így Eötvös örökségéről gondolkodva nem nagyon mehetünk el amellett, hogy ne gondolkodjunk el a közoktatás aktuális helyzetéről is. Az új tanév kezdetén radikálisan eltérő beszámolókat keringetnek az oktatás különböző szereplői, de mégis mindannyian tapasztaljuk, hogy
az országban kritikus mértékű a tanárhiány,
az oktatóknak évről-évre újabb tantárgyak oktatását kell elvállalniuk, a frissen végzett tanárok száma messze elmarad a nyugdíjkorhatárt elérő tanárok számától, a tanárok bére pedig az átlagbér 70%-át sem éri el.
„Márvány szobor helyébe, / Ha fennmarad nevem, / Eszméim győzedelme / Legyen emlékjelem.” – hangzik a megemlékezéseken szinte kötelező idézet, Eötvös József: Végrendelet című versének részlete.
Díszpolgárunk születésének évfordulóján azt javaslom, vessünk számot azzal, hogyan tartjuk fenn Eötvös nevét:
Emlékjele márványszobor lett, vagy eszméinek valódi győzedelme?
