Dani újabb tős-gyökeres ercsi, nevetve jegyzi meg, hogy állítólag már a város alapítói között is voltak felmenői. Testvére nincs, Ercsiben járta az általánost, anyja is sokáig tanított itt történelmet. Ennek ellenére őt egyrészt a reál tárgyak, másrészt a művészetek érdekelték. Középiskolában rajz és multimédia szakon tanult, aztán – mivel ebben a szakmában nem látott nagy perspektívát – műszaki informatikát hallgatott a Gábor Dénes Főiskolán. Ezzel párhuzamosan azonban elkezdett animációval is foglalkozni, és végül ez lett a szakmája, jelenleg is az ercsi székhelyű KreaFilm animátora, mozgóképes tartalmakat gyártanak első sorban fővárosi és külföldi megrendelésekre. 2014-ben Pej Márta invitálására képviselő-jelölt is volt, azonban végül nem jutott a testületbe. A kultúra és a helyi fiatalság helyzetével szeretett volna foglalkozni. Korábban helyi színi előadásokban is feltűnt. Barátnőjével szívesen maradnának Ercsiben, maximum külföldre költözne el.

Amit szeret Ercsiben: Itt élnek a családja, a batátai. Jó volt számára itt felnőni, hogy óvodától az általános végéig egy közösségben voltak, szoros kötődések alakultak így ki. Szerinte Ercsi jobb sorsú részei – az Újsor, a Kis-Duna környéke – nagyon élhetők, viszont a hányattatottabb sorsúak nagyon leszakadtak. Pozitívumként említi még a főváros közelségét.

Amit nem szeret Ercsiben: Elszomorítja az iskola helyzete. Sajnálja, hogy a mai fiatalok már nem tudnak olyan erős helyi közösségekben felnőni, mint amiben ő nőtt fel. Úgy gondolja, hogy azok a gyerekek, akik már 6 vagy éppen 10 évesen más település iskolájába kerülnek, elveszítik az ercsi gyökereiket. Szerinte Ercsi így nem fogja tudni megtartani a fiataljait. Úgy véli Ercsi „poszttraumás stresszben” van a Cukorgyár és a Laktanya rendszerváltás utáni bezárása óta. Azt mondja, Ercsi hiába vált várossá, amíg község volt, jobb volt itt élni. Úgy érzi kormányokon átívelően Ercsi helyzete folyamatosan romlik. Jó szívvel gondol vissza arra, hogy 10 évvel ezelőtt még az emberek megálltak egymással beszélgetni az utcán. Sajnálja, hogy ez ma már nincs így, hétközben az utcák üresek, a közösségek pedig megszűntek.