Június 12-én kisebb felzúdulást keltett a különböző Ercsi közéleti csoportokban, hogy a Kikötő Étterem a Facebookon bejelentette: aznaptól kezdődően a Savanyúrét területére este 8 után nem szállítanak ki ételt az állandó problémák miatt. Az étterem végül eltávolította a bejegyzést a Facebookról, de a helyzet attól még ez: a város egy részére valamilyen okból sötétedés után már nem merészkednek a pizzafutárok. Azt, hogy pontosan mi a „probléma” az étterem nem részletezte, de Ercsiben élve nyilván lehet róla fogalmunk. A közösségi média segítségével – az elmúlt 1-1,5 hónap történései alapján – megpróbáltam összeállítani egy csokrot a problémákról, és válaszolni a kérdésre: Mit tehet ilyenkor egy polgármester?
Június eleje óta volt, aki arra panaszkodott, hogy rengeteg a kóbor kutya. A város jelentős része hallhatta azt a bulit is, ami június 7-éről 8-ára virradó éjjel zajlott, és sokak igazságérzetét jogosan bántotta, hogy néhány savanyúréti család a teljes város pihenését zavarva szórakozhat. De továbbra is vissza-vissza tér a sűrű fekete füst a városrész égboltján, és a legkülönbözőbb közterületeken jelenik meg bontási törmelék, amit az erre szakosodott „vállalkozók” raknak le szintén napi rendszerességgel. Jött hír ezek mellett egy titokzatos autóról, ami a lakók távollétében a házaikat fényképezi, valamint egy végtelenül szomorú sorsú lány eltűnéséről is. Megjelent továbbá egy videó egy korábbi verekedésről, amivel kapcsolatban a rendőrkapitány azt a tájékoztatást adta, hogy a felvételen megrugdalt embert már 2 hónapja letartóztatták lopások miatt. Aztán meglátogatta Ercsit egy közlekedéssel foglalkozó videós is, akinek a Kikötő Étterem tájékoztatására sem volt szüksége ahhoz, hogy tudja, és ország világnak el is mesélje, hogy akinek kedves az élete, az nem jön „a pokol állomásának”, és pláne a Savanyúrétnek a környékére.
A savanyúréti „problémák” tehát akár 30 nap fejleményeit megfigyelve is elég jól kirajzolódnak. Ha pedig ezekhez hozzávesszük az ismert droghelyzetet, illetve azokat a szintén jól ismert körülményeket is, hogy a Savanyúréten a postások és a szemétszállítók munkáját is a Polgárőrségnek kell időnként biztosítania, az Állomáson pedig április 16-tal megszűnt a jegypénztár is, a szomorú döntésért aligha hibáztatja bárki a Kikötő Étterem vezetőit. Az összkép azonban ettől még lesújtó:
a közszolgáltatásokat a Magyar Állam a Savanyúréten sokszor csak a rendvédelmi szervek segítségével tudja biztosítani, a magánszolgáltatások pedig egyre inkább elkerülik a környéket.
Én egyértelműen ezt a helyzetet tartom Ercsi legsúlyosabb válságának. A polgármesteri ajánlatomban ezért áprilisban egy teljeskörű program körvonalait vázoltam fel, ami hosszú távon képes ezeknek a viszonyoknak a megváltoztatására, az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális munka, a lakhatási és a foglalkoztatási rendszer összehangolt fejlesztésével. Győri Máté jelenlegi polgármester – az őszi polgármester-választáson indulni szándékozó másik jelölt – ezeket a terveket videóüzenetben „Ercsi mesének” minősítette, és kihangsúlyozta, hogy ő – velem ellentétben – reális tervekkel rendelkezik. Nézzük akkor, hogy mi a realitás szerinte! Mit tett ugyanebben a 30 napban az általa vezetett Önkormányzat!
Nekik is megvannak a saját közösségi média-felületeik, így az ő realitásuk is könnyen a többi ercsi közéleti csoport realitása mellé tehető. Elkészült a Dózsa ovi energetikai korszerűsítése. Aszfaltoznak a Tótlikban. A város határában újabb köszöntő táblák kerültek kihelyezésre, illetve nehezen belátható kereszteződésekbe kikerült pár tükör is. Vajon Ercsinek még több aszfaltra, dísztáblára és tükörre van szüksége? Az elmúlt 30 napban megvalósult fejlesztések örömteliek, de nem nyújtanak megoldást a város népének az elmúlt 30 napban érzékelt legfontosabb problémáira. Semmi sem mutatja meg ezt jobban, mint a város déli határában kihelyezett tábla ironikus sorsa:
egy olyan várost kívántak vele díszíteni, ahol nem a dísztelenség volt a probléma, hanem az elvadult társadalmi viszonyok
– egy héten belül azonban lecsapott az ercsi valóság és megrongálták az új táblát. A Savanyúrét problémái tehát – tetszik, vagy sem – az egész város problémái. A bulizás a város nagy részét zavarja. A kóbor kutyák is kijönnek a Savanyúrétről. A füst az egész város levegőjét szennyezi. A sittet máshol is lerakják. A droghasználók bárkibe beleakadhatnak, az egészségtelen társadalmi viszonyok pedig minden közszolgáltatást amortizálnak: elég az iskola helyzetére, az Egészségház várójában időnként kialakuló helyzetre, a Vasútállomás helyzetére, vagy a helyi buszra gondolni. Meggyőződésem, hogy a helyi Fidesz frakció, akik ezeknek a társadalmi viszonyoknak az egészségesebbé tételére meghirdetett programot mesének tartják, nem fogják tudni élhetővé tenni a várost a jövőben sem.
Arra bíztatok ezért mindenkit, hogy aki szerint Ercsi néhány utca leaszfaltozásánál többre is képes, támogassa a Falanszter csapatát az októberi önkormányzati választáson!
A megrongált tábla | Fénykép: https://www.facebook.com/groups/527413290617061/permalink/3094483423910022/
De van itt egy fontos dilemma, amiről eddig nem esett szó! Mit tehet egy polgármester, amíg egy ilyen program hosszú évek alatt elkezd eredményeket produkálni? Mivel bíztatja azokat, akiknek elfogyott a türelme? Azt gondolom, hogy a polgármester nem a város első számú főnöke, hanem a város első számú szolgája, a város népének a képviselője kell, hogy legyen. A város népe pedig hallja, hogy honnan jön a zaj éjszaka. Látja, hogy honnan száll fel a füst. A város népe érzékeli azt az ezernyi igazságtalanságot, amik ellen láthatóan senki sem lép fel. Könnyű megérteni, hogy miért nem: mindenki egyedül van, senki sem akar az az egy lenni, aki kockára teszi a saját és a családja biztonságát a közösség érdekében, a rendőrség pedig nem lép, ha nem értesíti senki. Polgármesterként – a város első számú szolgájaként – feladatomnak fogom érezni, hogy ne menjek el a város népét érő igazságtalanság mellett. Ezért, ha a saját fülemmel hallom a zajt, ha a saját szememmel látom a füstöt, ha a város népe a Facebookon panaszolja el a legújabb fejleményeket,
meg fogom keresni azokat, akik nincsenek tekintettel a város népének a közös érdekeire, és a saját szerény lehetőségeim szerint megpróbálom nekik elmagyarázni, hogy miért igazságtalan, amit tesznek. Valószínűleg nem fog mindig sikerülni, így, ha szükséges természetesen segítségül fogom hívni a rendvédelmi szerveket is, és nem adom fel addig, amíg a város népének az igazságérzete nem áll helyre.
