Tamás Nádasdladányból származik, középiskolásként került Fehérvárra, egyetemistaként Budapestre. A Műegyetemen végzett vegyipari gépészként 76-ban, ekkor helyezkedett el Ercsiben a Cukorgyárban feleségével, aki – egyetemen ismeretség lévén – szintén vegyipari gépész és szintén korábbi cukorgyári dolgozó. A Cukorgyárban tanulta ki a cukoripar csínját-bínját, ’77-től gépészeti vezető, ’78-tól műszakvezető, ’82-től osztályvezető, ’95-től főmérnök volt. A gyár fénykorában 5-10 mérnököt, összesen pedig mintegy 500 embert foglalkoztatott, ’90-től fokozatosan a rendszerváltás előtti országos menedzsmentnek privatizálták, innen osztrák kézbe került 6 másik cukorgyárral együtt. Az osztrákoknak azonban nem a gyárak megtartása, hanem a piacszerzés volt a céljuk: ’97. december 31-én 180 fő körüli létszámmal zárt be az Ercsi Cukorgyár, a rendszerváltás előtti 12 hazai cukorgyárból mára csak a kaposvári üzemel, az is osztrák tulajdonban. ’98-tól 2001-ig a Cukoripari Kutatónál, majd 2006-ig egy autókereskedésben dolgozott.
Ezzel párhuzamosan szinte folyamatosan jelen volt az életében a politikai szerepvállalás is. Az egyetemen a KISZ bizottságban ténykedett, amit Ercsiben is továbbvitt. Az agitációs és propagandaosztály helyi, járási és megyei szervezője volt, ’80-tól ercsi tanácstag, megyei tanácstag, ’81-től MSZMP tag. ’85-től ismét ercsi tanácstag, országgyűlési képviselő. 90-től az első szabad önkormányzati választásokig ercsi tanácselnök. ’90-ben nem indult a polgármester-választáson, amit végülis a Laktanya politikai tisztje, Keszthelyi László nyert meg. Ő leszereléséig nem léphetett hivatalba, így Tamás volt valószínűleg az egész ország „utolsó tanácselnöke”, de 90-től is az önkormányzatban maradt képviselőként. ’98-ban Kokics Tibor lemondása után polgármester-jelöltként időközi választáson maradt alul Bátki Józseffel szemben. 2003-04 környékén a Bátki vezette Önkormányzatban elszállt a költségvetés, Pólinger Tamással és Kaszap Ferenccel az ennek stabilizálására létrehozott rendkívüli bizottság tagja. Pólinger Tamás lemondása után alpolgármester, 2006-tól polgármester. Eddig a pontig társadalmi munkában látta el politikai feladatait, ahogy az eddigiekből is kiderül, országgyűlési képviselőként is cukorgyári dolgozóként. Elmondása szerint a szakmája mindig is közelebb állt hozzá. 2010-ben a polgármesteri székért folyó harcban legyőzte Győri Mátét, 2014-ben alul maradt vele szemben, azóta nyugdíjas, nem vesz részt a közéletben. ’94-től 2006-ig a megyei önkormányzat tagja, megalakulása óta az MSZP helyi szervezetének elnöke. Három lánya, négy unokája van.
