Alapvetően nem kellene a bukott polgármester izzadságszagú, és önmagát az unalomig ismétlő véleménypublikációival foglalkoznunk, de hát mégiscsak ő a kormánypárt helyi alapszervezetének elnöke, így a jelenlegi Képviselő-testületben egy fős többségben működő Fidesz-KDNP frakció ténykedésére is érdemi befolyással bírhat. Ügyes-bajos dolgaink intézése közben ezért mégiscsak időt kell szakítanunk a mondandójának a megvitatására.
A mondanivaló egyszerű:
2019. december 3: „Eljött az ideje a városért végzendő érdemi munkának, a bőséges ígéretek valóra váltásának!”
2020. január 4: „Félő, hogy a ciklus így fog folytatódni: valós fejlesztések helyett magyarázkodás és mutogatás”
2020. január 24: „Ideje lenne már 100 nap után, együttműködve a képviselő testület MINDEN tagjával, végre nekikezdeni a munkának!”
Azaz dolgozni kéne, nem a múltba merengeni! Ismétlődő állításként fogalmazódik meg az is, hogy 2014-ben Győri Máté is a jelenlegihez hasonló helyzetet örökölt, mégsem panaszkodott, hanem zokszó nélkül helyrehozott mindent, bátor terveket szőtt, és nyomban nekilátott a megvalósításuknak is. (Az érvelésben rendre fontosnak találja kihangsúlyozni, hogy az ilyesmi férfi-munka. Szerencsére azért még nők is vállalhatnak benne szerepet, és vállalnak is.) Párttársaival együtt pedig legújabban egészen odáig merészkedik, hogy az utódainak az alkalmatlanságát pedzegesse,
amiért azok nem fejezték még be azt, amivel ő 5 teljes év próbálkozás után is kudarcot vallott.
Állításait akár letudhatnánk az ő megmosolyogtatóan óvodás szintű módszerével is:
2020. január 4: „Részletes, pontról-pontra történő cáfolatot kérem, ne várjanak tőlem a különböző fórumokon (Híradó, Facebook) megjelent valótlanságokra, hiszen ez – az elvégzett munka fényében – méltatlan lenne.”
2020. január 24: „A nehézkesen haladó, akadozó, egyszóval problémás projektekről (Duna-part, Bölcsőde) már korábban írtam.”
A bukott polgármesterrel ellentétben azonban próbáljuk meg mégiscsak komolyan venni a helyi közéletet, megtisztelni egymást azzal, hogy elgondolkodunk, hovatovább visszaemlékezünk a mögöttünk hagyott dicstelen ciklus történetére. 2020-ban ez már nem olyan nehéz, de kétségtelenül időigényes feladat: rengeteg szöveges és videós dokumentum áll a rendelkezésünkre ugyanis a szóban forgó időszakról.
Minden kezdet nehéz
Győri Máté a 2014-ben ráhagyományozott legnehezebb feladatok között említi, hogy „garanciális javításokat kért”. Aki kicsit is járatos az építőipari szerződések világában, az tudhatja, hogy az ilyen javítások a különböző beruházások szerves velejárói: a szerződések rendszerint rögzítik, hogy a műszaki átadást követően a kivitelezőnek mennyi ideig kell jótállást vállalnia a munkájáért, és egy tisztességesen megkötött szerződésben ki van kötve az is, hogy ez alatt az időszak alatt a vállalkozói díj egy része még a megrendelőnél marad, nehogy elveszítse a kivitelező a motivációját. (A másik megoldás, hogy a kivitelező bankgaranciát ad a garanciális kötelezettségeinek a biztosítékaként, de a lényeg ugyanaz.) A megrendelő számára tehát az elvégzendő feladat ilyen esetben egy hivatalos felszólítás megírása a kivitelező felé, aki megfelelően megkötött szerződés esetén az értesítés kézhezvétele után ingyenesen kijavítja a hibát. Látható, hogy ez férfiak és nők számára sem túl embert próbáló kihívás. Vajon jogos-e a párhuzam a jelennel, amikor például a Duna-part esetében a különbség az, hogy 1) A projekt nem zárult le műszaki átadás-átvétellel a sokszorosan meghosszabbított teljesítési véghatáridőig sem, 2) A vállalkozói díj 93%-a már régen kifizetésre került a kivitelező felé, 3) a kivitelező ellen jelen pillanatban 3 bírósági végrehajtás is folyamatban van. Itt egy email megírásánál láthatóan nehezebb feladat előtt áll a megrendelő.
A 2014. októberi választás után hatalomra kerülő Győri Mátét és frakcióját kormányzati párttársai már 2014. decemberében megajándékozták egy 300 millió forintos vissza nem térítendő, szabadon felhasználható támogatással. Összehasonlításképpen: ez nagyságrendileg egy egész éves működési támogatásnak megfelelő összeget jelent. A különbség az, hogy amíg
ő tehát egy 300 milliós ajándékkal kezdhette meg a működését, ő a stafétát már úgy adta át, hogy 170 millió forinttal kevesebb volt a kasszában, mint amennyit ingatlan-eladásból beszedni tervezett, illetve 100 millióval kevesebb, mint amennyit adóbevételként beszedni tervezett.
Mindemellett a kiadások a tervezett szinten alakultak a választásokig.
Persze erre az utóbbira is van hangzatos magyarázat: „Valójában azzal hozta ebbe a kényszerhelyzetbe városunkat az új városvezető és tanácsadói, hogy nem hajtották végre az ambiciózus, és a város fejlődését biztosító 2019-es költségvetést! Ebben bevételként terveztük az évtizedek óta pusztuló Nőtlen Tiszti Szálló értékesítéséből befolyó összeget. Az ingatlant az igazságügyi szakértő 76 Millió Ft-ra becsülte. Emellett három (szintén régóta kihasználatlan) ipari zóna telek, ugyancsak 76 Millió forintért történő eladásával is számoltunk, melyekre már opciós szerződést is kötöttünk. Ezek 152 millió forint bevételt jelentettek volna.”
Igazi nagyívű és átgondolt terv eladni mindent, ami csak mozdítható. Hogy mennyire tervezett és átgondolt, azt jól jelzi, hogy 5 év kormányzás után a 2019. október 13-i önkormányzati választás előtt nem kevesebb, mint 10 nappal jutott odáig a Testület, hogy döntsön a Nőtlen Tiszti Szálló eladásáról. Ezt akkor a Város Népe az ülésen megjelenve megakadályozta,
az eladástól pedig a választási vereség után is Testületben maradó fideszes és az újonnan bejutó független képviselők egybehangzó, név szerinti szavazataival az Önkormányzat elállt.
De hát volt egy másik 76 (egyébként valójában csak 72, de Győri Mátétól valószínűleg nem várhatjuk el, hogy ilyen apróságokra emlékezzen . . .) milliós Ipari Park-i opciós szerződéssel alátámasztott ingatlaneladás is! Azzal mi van? Hát az, hogy az a szerződés 2017. január 12-én köttetett, és többszöri módosítás után 2019. december 31-ig volt érvényes. Ahogy a későbbiekben még látni fogjuk Győri Máté praxisában visszatérő mozzanat, hogy amit ő éveken keresztül képtelen volt megvalósítani, annak az azonnali megvalósítását térfélcsere után hangadóként követeli az utódjain. Az új Testület egyébként meg is tette, amire a bukott polgármester sosem volt képes: a szükséges összeggel továbbra sem rendelkező vevőből a szerződése meghosszabbításáért cserébe legalább a vételár 10%-át kihajtotta.
Azaz 2,5 hónap alatt pontosan 7 millió forinttal többet, mint Győri Máté 3 év alatt.
Arról pedig Győri jótékonyan hallgat, hogy mégis hogyan kellett volna az új Testületnek a 650 milliós Iparűzési adóbevételt október és december között 750 millióra feltornásznia, ezügyben a további iránymutatását szívesen vesszük a jövőben is!
Összegzésként tegyük fel tehát a kérdést:
Vajon tényleg ugyanazt jelenti műszakilag és pénzügyileg rendben lévő projektekkel és egy 300 milliós ajándékkal átvenni a Város vezetését, mint teljeskörűen kifizetett „cégek” által félbehagyott projektekkel, és a választási győzelem érdekében felelőtlenül betervezett 270 milliós hiánnyal?
